Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai bemutató
Augusztus 16. – 17.

Korán indultunk, hogy még a hömpölygő tömeg beállta előtt kiélvezhessük a statikus sor érdekességeit: beüljünk, felmásszunk, kipróbáljunk, megfogjunk, lefotózzunk mindent, ami felcsigázza az érdeklődésünket. A hangár árnyékában ülve szórakozottan néztem a repülők által az égre rajzolt görbéket, mikor egyszercsak színpadra „robbant” a Harrier GR9...



Korán indultunk, hogy még a hömpölygő tömeg beállta előtt kiélvezhessük a statikus sor érdekességeit: beüljünk, felmásszunk, kipróbáljunk, megfogjunk, lefotózzunk mindent, ami felcsigázza az érdeklődésünket. A lokátornál összehúzott szemöldökkel méricskéltem a belteret: Négy fő? Ide tényleg bepasszíroznak négy langaléta katonát? Na ne. Max négy kisgyerek ha befér ide.




Aztán a jármű mellett álló katona biztatására beemeltem a hátsó fertályomat az első ülésre, rosszallóan csóváltam a fejem, aztán átcsúsztam a hátsó ülésre, és térdemmel az állam alatt, mókuska-pozícióba dermedve arra gondoltam, hogy egyáltalán nem szeretném, ha volna még itt bent másik három felnőtt, és istenbocsá még a csapóajtókat is ránkcsuknák.




Míg a lokátorban a klausztrofóbia kerülgetett, a C-17 Globemaster-nél meg a nyakam állt el, mikor próbáltam bevenni a látványt. Ennek a gépnek se eleje se vége, se széle, se hossza. Itt aztán van „könyék hely” (elbow room), ahogy az amerikai mondaná. Gondoskodtak is róla, hogy teljes legyen a közönség élménye, mert az egyik motor járt, hogy a hangeffektus se maradjon el. :)

Parádésan érkeztünk a légibemutatók helyszínére, és közben lefotóztuk a katonai zenekar fúvós hangszereinek aranyát, és utánuk nézve elégedetten konstatáltuk, hogy a tömeg szétválik előttük, mint Mózes előtt a Vörös tenger.




A hangár árnyékában ülve szórakozottan néztem a repülők által az égre rajzolt görbéket, mikor egyszercsak színpadra „robbant” a Harrier GR9, aztán szinte átmenet nélkül megállt a levegőben, katonásan átfordult balra, és farkasszemet nézve a tömeggel aszonta, „Na mi van, pubikám? Nem láttál még repülőgépet egy helyben lebegni?” Kicsit még térült-fordult, aztán zutty, egyszercsak elrepült. Tett pár jó hanggal járó tiszteletkört, hogy megmutassa, hogy olyat is tud, mint a többi repülő, aztán vigyorogva megint szembeállt (szembelebegett) a közönséggel, udvariasan meghajtotta magát, aztán elsasszézott balra, megmutatta az oldalát is, aztán elkezdett tolatni. Ez ám a moonwalk! Állj félre Michael Jackson! Úgy leesett az állam, hogy még tapsolni sem tudtam. És szerintem más is így volt vele, mert körülöttem mindenki értetlenül bámult a tüneményre: ezt hogy csinálja?




Volt még poén, de nem lövöm le. Tíz éve hagyomány a kecskeméti repülőnap. Gyere ki, és nézd meg magad. Nem fogsz unatkozni. Csak aztán nehogy úgy rákattanj, hogy beállj pilótának. ;-)


Helyszín: MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis (Kecskemét, Katonai Repülőtér)