A Kecskemét belvárosában álló Nagytemplom a Duna-Tisza közének legnagyobb késő barokk műemléke, 1774-1806 között emelték Oswald Gáspár piarista páter tervei alapján. Az 1819-es tűzvész eredeti tornyát és tetejét elpusztította, harangját is megolvasztotta, a mostani templomban tehát ezek újabbak, a jelenlegi tornyot jóval a vész után, 1863-ban építették fel. Újabb átalakításra az 1911-es földrengés után került sor. Ekkor vasbetonnal erősítették meg a boltozatát és a tornyát, és homlokzatán is alakítottak a kor stílusának megfelelően.


A templom főhomlokzatát timpanont tartó jón féloszlopok díszítik, a timpanon orommezejében a Patrona Hungariae (Magyarok Nagyasszonya) szobra látható. A bejárat feletti domborművön Krisztus Szent Péternek adja át a mennyország kulcsait, a homlokzat fülkéiben Szent István és Szent László, a legfelső párkányokon pedig a négy evangélista szobrai állnak (1784). A bejárat mellett balra a 7. Vilmos huszárezred első világháborúban elesett hőseinek emlékére helyeztek el egy domborművet, Imre Gábor alkotását, jobbról pedig a 1848-49- es szabadságharc elesett honvédjeinek (Pataky Imre alkotása) és a második világháború áldozatainak (Rieger Tibor-Benke Ferenc, 1998) állítottak egy-egy emlékművet.


A templomnak hatalmas, három szakaszos hajója van, amelyhez oldalkápolnák csatlakoznak. Szószéke copfstílusú. Oltárképeit Falkoner József Ferenc (1791) és Merész (Müller) Gyula (1936-42 között), a mennyezeti freskókat Roskovics Ignác (1902), a falfestményeket Lohr Ferenc (1902) festette.

A helyi gyümölcs-, baracktermesztésnek is készítettek egy oltárt a templomban, a Barackos (Kecskeméti) Madonna oltárát. Merész Gyula az oltárképen, a Barackvirágos Márián a helyi legendának egy jelenetét festette meg: a földművelő lakók barackkal megrakott kosarakkal járulnak Mária elé Kecskemétre látogatásakor.