Ebes az Alföld keleti részén, Hajdú-Bihar megyében található, az ország egyik legnagyobb fürdővárosától, Hajdúszoboszlótól 8 km-re, Debrecentől, az ország második legnagyobb városától pedig 15 km-re.


Ez a település az egyik legkorábbi Magyarországon, már a honfoglalást megelőzően is laktak a környéken. Írásos emlékekben előszőr 1067-ben olvashatunk róla, majd a település nevét Ebey alakban 1271-ben említi a Váradi Regesztrum. Nevének jelentése valószínűleg a környéken lévő mocsaras, zsombékos területre utal.


A XV-XVI. században Ebes virágzó falu volt, azonban a török uralom idején teljesen elpusztult. Csak az 1700-as években kezdtek visszaköltözni az emberek, s indult fejlődésnek a település. A 19. század közepén megépítették a Budapest-Debrecen közötti vasútvonalat, és így lehetősége adódott Ebesnek a további fejlődésre. Önálló községgé 1952-ben vált, s ekkor épült a községháza, az első iskola, orvosi rendelő, járda-, út-, villanyhálózat, és több, mint 100 ház. 1952-53-ban politikai okok miatt főként Szegedről kitelepített családok éltek a falu határában, az ő emléküket őrzi a református templokertben 1997-ben felállított emlékmű.


A korábban leginkább mezőgazdaságból élő falu számára jelenleg az ipar, a kereskedelem és a turizmus is megélhetési lehetőséget nyújt.


Fotó: Fodor László