Kecskemét és környéke lakói számára, valamint az ország művész- és média berkeiben már rég fogalommá vált a Géró György fafaragó mester 20 éves építő munkáját tükröző
Géró Udvar és Pusztaszínház. A gyerekkori olvasmányaink mézeskalács házikó hangulatát idéző „tanya” télen is mesél.
Géró György 1946-ban született Kecskeméten és 2003 nyarán hunyt el.
Gyermekéveit Matkópuszta mesék és babonák százait őrző tanyavilágában töltötte. Tanulmányai után a Kecskemét melletti Helvécián telepedett le.
Gyermekkori emlékeiből táplálkozva szobrokat, domborműveket faragott, majd elkezdett építkezni. Így indult útjára az ősi anyagokból, fából, vályogból, nádból, ún. patics technológiával készített épületegyüttes, amely mára Géró Udvarként ivódott a köztudatba.
A Kecskeméttől 8 km-re levő Géró Udvar
Géró György fafaragó népi iparművész hagyatéka. Létrehozásával a művész célja az volt, hogy csokorba szedje Kecskemét és környéke, valamint az Alföld népi kultúráját.
A térség szimbóluma, a Géró Udvar egy olyan közügyet szolgáló magánkezdeményezés, amely
méltán érdemelné ki a puszta régió állami, üzleti, non-profit és magán szervezetei és szerveződései figyelmét és támogatását.
A nyíregyházi városháza 1841-ben épült, klasszicista stílusban, valószínűleg az egykori Báthori-vár maradványainak felhasználásával. A térre néző erkély fölött, a homlokzat két szélén egy-egy Justitia-szobor látható.
A nagyszabású épület 1891-1892-ben épült Alpár Ignác tervei alapján. Az eklektikus stílusú, barokk díszítésű együttes
homlokzatán Szabolcs vezér és Szent István szobrai láthatók, Kallós Ede szobrászművész alkotásai.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház 1894-ben épült, eklektikus stílusban; Alpár Ignác tervezte. A színháznak 1981 óta van önálló társulata.
A városi erdő jelzett turistaútja vezet Hajdúböszörmény legrégibb műemlékéhez, a Zeleméri Csonkatoronyhoz, mely a várostól délkeletre, 10,5 km-re, Debrecen és Hajdúböszörmény között található. Autóval a 35. számú főútról néhány perc alatt elérhető; Bodaszőlő felé létérve közelíthető meg.
A nyírbátori Fa harangtorony faragott tölgyfagerendákból épült 1640 táján.
Az Alföld keleti szélén és Erdélyben elterjedt harangtorony-típus legnagyobb és legjelentősebb példája.
A város legnagyobb épületét 1928-1932 között emelték Korb Flóris tervei alapján. A neobarokk, eklektikus épület különleges része a
fedett, huszonkilenc méter magas aula, amelyet árkádos körfolyosó rendszer övez.
Az egyetemi könyvtár az ország második legnagyobb nemzeti könyvtára, több mint 3 millió könyvtári egységgel rendelkezik.
Az épület tervezője a századelőn működő Magyar Ede, aki nyolcéves alkotói korszakát Szegeden töltötte.
A lakóháznak készülő Reök palota Munkácsy Mihály unokaöccse, Reök Iván vízügyi mérnök számára készült.
Túristvándi egyik jellegzetessége a
XVIII. század végén épült vízimalom. Védett műemléki környezetével különleges látványt nyújt.
Szerkezetét alulcsapós vízkerekek hajtják, a víz nem felűről folyik a kerekekre, hanem a kerekek lapátjai merülnek bele a folyó vizébe.
Ez a megoldás Közép-Európában ritkaságnak számít.
A nemes célokat szolgáló intézmény méltó helyet kapott a Kecskemét város szívében elhelyezkedő,
1736-ban épült ferences rendi kolostor felújított épületében. A Kodály Intézetbe érkezőt a bejáratnál rögtön egy remekmű fogadja, Borsos Miklós
Kodály portrészobra.
Csárdamúzeum, Meggyes-csárda: A 19. század közepén még működő hortobágyi csárdák egyik utolsó hírmondója az 1760-70 között épült Meggyesi-csárda, ahol jelenleg a Csárdamúzeum működik. Az épület helyiségei és belső berendezése a kecskelábú asztalokkal, lócákkal, fogason függő szűrökkel, kulacsokkal a 19-20. század századfordulós hangulatát idézik vissza.
Az 1840 körül Lipcsey Imre által épített klasszicista stílusú, kontyolt nyeregtetős kúriában találkozott Kossuth és Görgey 1849. március 4-5-én. 1952-től a Kiss Pál Múzeum működik itt, amely az ország első falumúzeumaként nyílt meg 1949-ben. Kiss Pál az 1848-49-es szabadságharc egyik tábornoka volt, és a harcok után Tiszafüreden telepedett le. Az 1877-ben alapított gazdag helytörténeti és néprajzi gyűjtemény nagy része az I. világháború során elpusztult, széthordták. Jelenleg régészeti, néprajzi, történeti és természettudományi anyagok tekinthetők meg, köztük két Kossuth-levél is.
Gergely-halom:Kunhegyes határában lévő, természetvédelem alatt álló kunhalmok közül leghíresebb a 80-90 méter átmérőjű Gergely-halom, Kunhegyes-Kunmadaras-Karcag határán.
A természeti és régészeti értéket is képviselő egykori temetkezőhely megbontásakor középkori telep nyomaira leltek a régészek.
A település határában áll a térség egyik legszebb malma, a Komlóssy-féle szélmalom, amely 1859-ből való népi műemlék. Az ötemeletes, holland típusú szélmalom ma is tökéletes állapotban van.
A Szolnok – Debrecen – Erdély közötti egykori „sóút” mentén épült a barokk stílusú sóház, Kunhegyes legrégebbi épülete, 1739-ben. Ma ebben a műemlék jellegű épületben kap helyet a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár.
Az első községházát 1734-ben építették, melynek helyén áll az 1878-ban Pum János mérnök tervei alapján épült, a központban található eklektikus stílusú városháza. Előtte szépen gondozott park látható, amely helyén valamikor a piactér állt.
1893-ban épült Lehoczki János építőmester tervei alapján az eklektikus stílusú Városháza, melynek homlokzatán az 1884-ből származó városi címer látható.
A város meghatározó személyisége, Petőfi Sándor született 1823. január 1-én ebben a nádfedeles házban. Ez az 1790 körül épült lakóház, és a mögötte lévő modern épület ad ma otthont az Irodalmi Múzeumnak. A ház ünnepélyes átadására 1880. október 16-án került sor.
A milleniumi esztendőben átadott Harangházban Oborzil Editnek és férjének, Jeney Tibornak a
haranggyűjtemény-adománya tekinthető meg.
A Bocskai-tér meghatározó eleme a gimnázium, amelyet Vecsey Imre tervei alapján építettek 1864-65-ben, romantikus stílusban. Az intézmény már az 1600-as években
a Debreceni Református Kollégium fiókiskolája volt. Az épület alatt található egy óvóhely, ez azonban nem látogatható.
A Bocskai-téren található a Dobay Károly tervei alapján 1905-07 között eklektikus stílusban épült Városháza.
A valamikori Hajdúkerület székháza a Bocskai-tér egyik meghatározó épülete. 1924 óta itt kapott otthont a Városi Múzeum, amely néprajzi, régészeti és történeti anyagokat állított ki. 1951-ben nyitották meg állandó kiállítását, mely
bemutatja a hajdúság történetét, néprajzát, képzőművészetét és régészeti anyagait. A múzeumban tudományos könyvtár is működik.
A város 1690-ben vásárolta meg a debreceni Bika család telkét és kőházát, amire 1799-ben emeletet építettek. Ennek homlokzatára került 1810-ben egy vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér, s lett
Aranybika Szálló Bika János egykori fogadójából.
A debreceni Református Kollégium,
a magyar reformáció egyik szellemi központja, 1538-ban kezdte meg működését.
A Kollégiumban található Nagykönyvtár a Református Egyház legnagyobb gyűjteménye Magyarországon. Híres diákok, mint pl. Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, kéziratai is megtalálhatók itt.
A debreceni megyeháza
az ország egyik legszebb szecessziós épülete. Helyén előtte a város legelső vendégfogadója volt, a Fejérló Szálló.
Homlokzatát Zsolnay pirogránit díszítőelemek, virágfüzérek és négy fegyveres hajdú szobra díszíti, a homlokzat közepén pedig Hajdú vármegye címere látható.
Az évszázadokon át üldözött
zsidók 1820 után kaptak letelepedési jogot Kecskeméten. Első zsinagógájuk hamarosan kicsinek bizonyult, ami után több szakaszban
1864-71 között építtették meg a ma is látható épületet, moreszk-romantikus stílusban.
A szecessziós stílusú épület 1902-ben épült Márkus Géza tervei alapján. A földszinten üzleteket, az első emeleten kereskedelmi kaszinót, a második emeleten lakásokat terveztek.
Jelenleg a Kecskeméti Galéria festménygyűjteménye található itt.
A tetőcserepet, és a homlokzati pirogránit mázas díszeket a Zsolnay gyár készítette.
A kecskeméti Katona József színházat az ország ezer éves évfordulójának emlékére építették a híres bécsi Helmer és Fellner színházépítő cég tervei alapján, 1895-96-ban.
Az épület eklektikus stílusát barokk motívumok gazdagítják.
Egy közel 150 éves, egyszerű városháza lebontása, és a jelenlegi felépítése
1892-97 között történt. Az új középületet
Lechner Ödön és
Pártos Gyula tervei alapján építették meg, az ország fennállásának ezeréves évfordulójára.
A városi erdő jelzett turistaútja vezet Hajdúböszörmény legrégibb műemlékéhez, a Zeleméri Csonkatoronyhoz, mely a várostól délkeletre, 10,5 km-re, Debrecen és Hajdúböszörmény között található. Autóval a 35. számú főútról néhány perc alatt elérhető; Bodaszőlő felé létérve közelíthető meg.
