Szent Anna a legenda szerint Dávid nemzetségéből származott, férje Joachim volt. Sokáig nem született gyermekük, míg egy napon mindketten angyalhozta hírt kaptak arról, hogy Anna leánygyermeket fogant, aki telve van szentlélekkel. Anna kislánya nem más volt, mint Szűz Mária, Jézus anyja.
A Medárd püspökről elnevezett naphoz országszerte elterjedt és ismert
időjárás regula kapcsolódik. Ha Medárd, Medardus napján esik az eső, akkor negyven napig el sem áll, ha viszont száraz az idő, negyven napos aszályra lehet számítani.
Pünkösd,
a húsvétot követő 50. nap, a Szentlélek kitöltetésének napja, a tavasz legnagyobb ünnepe, melynek legelterjedtebb magyar népszokása a pünkösdi király és királyné választás.
Munka nélkül ünnepeljük a munkát; májusfával, mulatsággal a szerelmet ezen a napon.
Márk napján tartják a
búzaszentelést, a katolikusok
búzaszentelő körmenetben vesznek részt. Ezen a napon szólalnak meg a békák és pacsirták.
Szent György Ókeresztény vértanú, akit az egyház törölt a szentek sorából, de ünnepét meghagyta. A nevéhez fűződő gazdag történetanyag egyik verziója szerint egy Sylena nevű pogány város mellett
legyőzte a pusztító sárkányt, megszabadítva ezzel a pogány király lányát, aki megtért a keresztény hitre.
Húsvéthétfő, „vízbevetőhétfő” azaz
húsvét másnapja a fiatalság, az életöröm ünnepe, a falu legényei végigjárva a lányos házakat kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat.
Húsvét vasárnapján végezték az „ételáldást”, azaz az ilyenkor szokásos ételek: kalács, sonka, bárány, tojás, só, megszentelését.
Nagyszombat, a húsvét ünnepét megelőző nap.
A legszebb és leglátványosabb esemény ezen a napon a feltámadási körmenet.
Nagypéntek a gyász ideje: Jézus kereszthalálának és sírbatételének napja. Európa legtöbb helyén ilyenkor tartották a
passiót, Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról szóló játékot.
Nagycsütörtökön a "harangok Rómába mennek".
Ezen a napon készül a húsvéti tojás.
Tavasszal újjáéled a természet, megindulnak a növények, megváltozik a levegő a föld illata. A magyar szokásvilágban
Nagyhétre esnek azok a cselekedetek, melyek az egészség, a jólét biztosítására, a háztájék és a hozzá tartozó jószágok megoltalmazására irányulnak.
A
virágvasárnap elnevezése abból ered, hogy a Jézust fogadó tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton vonuló Megváltó lábai elé. Ennek nyomán alakult ki a pálmás, Európa északi részein pedig a
barkás körmenet és a
barkaszentelés szokása.
A húsvét egyfelől a
kereszténység egyik legfontosabb
ünnepe, másrészt
tavaszváró esemény is, mely régi római szokásokból táplálkozik.
Jézus fogantatásának ünnepén, március 25-én
oltották a gyümölcsfákat és
végezték a szemzést; ekkor kezd sarjadni a fű. A beoltott fát nem volt szabad letörni vagy levágni, mert vér folyt volna belőle.
A három márciusi névnapot egy, az egész országban ismert, időjárás jósló regula kapcsolja össze, mely így hangzik:
„Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget.”
A nap ünneplését
IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét
I. Gergelyt az iskolák patrónusává tette. Innen ered, hogy március 12-éhez Európa számos országában diákünnepségek, felvonulások kapcsolódtak. Magyarország egész területén ismert szokás volt a
Gergely-járás.
A farsang a
bálok,
táncmulatságok időszaka már régtől fogva. A farsangi ünnepkör legjellemzőbb mozzanata a
jelmezes- álarcos alakoskodás,
melynek
eredetét történelmi
népmonda magyarázza. A 150 évig elnyomó hatalomként Magyarországon táborozó
török kiűzéséhez kapcsolódik az álarcviselés előzménye...
Január 6-án, Vízkereszt napján idézték föl Krisztus megkeresztelkedését, ezért egészen a középkortól kezdve
e napon szentelte a vizet a keresztény egyház.
Ezzel a vízzel
szentelték meg a házakat, írták fel a ház ajtajára - a rontás ellen
- a három király kezdőbetűjét (G + M + B) és az aktuális évszámot.
December 31.
csak a 17. század óta számít a polgári év utolsó napjának. A jeles nap
névadója I. Szilveszter, aki 314-335-ig ült a pápai székben.
Az Aprószentek ünnepén
a magyar népszokásban a legelterjedtebb cselekvés a
vesszőzés. A
rügyező vesszővel, vagy több ágból font nyalábbal való csapkodás olyan termékenységvarázsló eljárás, mely Európa legtöbb részén hagyomány volt.
János apostol és evangélista, a Jelenések könyvének prófétája, szerzője, akit a Sas jelképez; a Szent Korona egyik alakja. A szentről szóló legenda azt mondja, hogy Ázsiában térített és imádságával ledöntötte Diana templomát, köntösével halottakat támasztott föl, s miután elhunyt sírjából testestől a mennybe került.
Karácsony ünnepét egy régi szokás, a
betlehemezés vezeti be, mely az adventi időszakban kezdődik el. A betlehemezés mai formája a 19-20. században alakult ki, de már a középkorban is szokás lehetett. A
betlehemezők, paraszti származású emberek, pásztorok, később inkább gyermekek, házról házra járva adják elő Krisztus születésének bizonyos jeleneteit.
Tamás napja disznóölő nap is. A disznótor ilyenkor egyfajta múlttemető rituálé, az ember ilyenkor öli meg önmagában a maga mögött hagyott esztendőt.
Az ország különböző részein még ma is él a lucaszék faragásának szokása: december 13-án kezdték el faragni a széket tizenháromféle fából, tizenhárom napig, tehát karácsony másnapjára készült el. Az a személy, aki elvitte az éjféli misére, meglátta a gonoszokat.
Hagyománya volt a „Miklós járásnak” december 6-án. Ekkor egy püspök szerepét eljátszó gyermek járta végig a falu gyermekes házait, s miután kikérdezte a gyermekeket, jók voltak-e, érdemüknek megfelelően jutalmakat osztott. A rossz gyerekek a ’virgács’-nak nevezett vesszőnyalábot kapták, míg a jók apró ajándékokat.
