A Duna-völgy alföldi szakaszán, a Kalocsai síkságon elterülő tó nemcsak a fürdőzők és horgászok kedvelt üdülőhelye, hanem 1976 óta természetvédelmi terület is, a Kiskunsági Nemzeti Park része.
Aki már fürdött a tóban, tudja, hogy vize bársonyosan simogat. Ez a sótartalmának köszönhető, a Szelidi-tó ugyanis szikes tó. Valamikor, még a jégkorszak idején a tó a Duna egyik kanyarulatának volt része, majd leszakadt róla és tóvá, ún. morotvatóvá alakult, és a talajvizekből táplálkozva szikesedni kezdett.
A tó medre 3-4 méter mély és keskenyen, egészen 5 km hosszúságban nyúlik el. Hazánkban nincs még egy ilyen mélységű szikes tavunk, amelyben, főleg ennek köszönhetően, gazdag parányvilág alakult ki, különleges algafajokkal. Nem egy kékalga ritkaság él a tóban, köztük egy szubtrópusi algafaj a fonalas, nitrogénmegkötő kékalga, az Aphanizomenon ovalisporum. A tavat ezért a különleges mikroszkopikus élővilágáért kezdték elsősorban védeni, de fészkelő és átvonuló madárvilága és a környező szikes puszták, láp- és mocsárrétek, erdők élővilága is érdekes és védelem alatt áll.
Turistaként a tó állataival, növényeivel a
Kékmoszat tanösvényt végigjárva vagy a tavon csónakázva ismerkedhetünk. Mi most egy kis madarászásra hívjuk az olvasót!
A tavon gyakran láthatunk szárcsát, tőkés récét és kis vöcsköt, ahogy, nyáron már a kicsinyeikkel körülvéve, úsznak a nyílt vízen, keresik táplálékukat.
kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis)
A vízityúkot már nehezebb megpillantani. A nádasokat kell figyelnünk, ha szerencsénk van, megláthatjuk, ahogy a vízben nagyokat lépegetve, vagy a nádszálon felkúszva rovarokat, friss növényi hajtásokat keres.
vízityúk (Gallinula chloropus)
Szintén a nádszálakon egyensúlyozva láthatjuk gyakran a törpe gémet is. A vizet figyeli, és villámgyors mozdulattal, csőrével szigonyként csap le áldozatára.
törpe gém (Ixobrychus minutus)
Tartsuk szemmel a vízparti fákat is, hátha ott ül valamelyik ágon, nyakát behúzva egy bakcsó, vagy más néven vakvarjú. Vaknak azért nevezték el, mert amikor szürkületben vadászni indul, hangosakat kiált: „kvak-vak”.
bakcsó vagy vakvarjú (Nycticorax nycticorax)
A nádasokat hallgatni is kell. Énekesmadarai a cserregő nádiposzáta és a nádirigó, aki nádszálakra font fészkét védelmezi énekével.
nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
Ha télen járnánk a Szelidi-tónál a nádasokban kékcinkéket, barkós- és függőcinegéket láthatunk, ahogy magok, rovarok után kutatnak a nádbugákban, gubacsokban, hajtásokban.
barkóscinege (Panurus biarmicus)
A tó mellett erdő is húzódik, ahol szintén sok madár él: harkályok – nagy fakopáncs és fekete harkály -, és benne fészkelnek a legszebb hangú énekesek, a fülemüle és a sárgarigó. Ragadozó madarak közül a karvaly, a héja és az egerészölyv fordulnak elő benne.
fülemüle (Luscinia megarhynchos)
Kapcsolódó cikkek
A szegedi Fehér-tó
A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó szegedi Fehér-tó hazánk legelső és jelenleg is a Dél-Alföld egyik legjelentősebb madárrezervátuma. Felfedezője és első jelentős kutatója, Beretzk Péter orvos, ornitológus kezdeményezésére kapta meg egy része 1936-ban a helyi, 1939-ben az országos jelentőségű védettséget.
Ásotthalmi Csodarét
Az 1990-ben védetté nyilvánított, nagy botanikai értékkel bíró, jelenleg a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó sztyeppes, lápos rétnek több neve is van: Királyhalmi rét, Ásotthalmi láprét, Csodarét. Egy másoddiplomázó helyi tanárnőnek a budapesti egyetemen készített szakdolgozata hívta fel először a figyelmet a rét különleges növényvilágára. A dolgozat alig hihető, szenzációt keltő adatai nyomán újabb kutatások indultak, és a rétet hamarosan védetté nyilvánították.
Péteri-tó
Az 1976-ban védetté nyilvánított, a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó tó és környéke Bács-Kiskun megyében, Kiskunfélegyháza és Kistelek között félúton, Pálmonostora és Petőfiszállás határában található.
Tőserdő
Az egykori Tisza éles kanyarulatait követi ez a folyó középső szakaszának egyik legszebb vidékén, közvetlen Lakitelek határában húzódó, a Kiskunsági Nemzeti Park védelme alatt álló ártéri erdő.
