Keresés
Google

Hirdessen velünk!

Tisza Lodge Tiszaderzs

Puszta.com 
- A magyar Alföld lapja
Helyi információ --> az Ön hirdetése
+
15% nyomtatási kedvezmény

Webkamera

Webkamera Kecskemét
Ezennel a „hírös városként” ismert alföldi nagyváros, Kecskemét belvárosába invitáljuk!



Webkameránkkal a nap bármely szakában képet adunk a város Főteréről.

Szeged múltja



A város vízparti, átkelésre is kedvező területét már az őskortól lakták.

A honfoglalás után kialakuló település István uralkodása idején királyi birtok lett és gyors fejlődésnek indult: a só- és fakereskedelem egyik központjává és a Duna-Tisza köze egyik fő átkelőhelyévé vált, védelmére földvárat építettek, az uralkodó kiváltságokkal támogatta.

Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik a nevét (Cigeddin), amelyben a király arra utasítja a szegedi sótárosokat, hogy a szolgáltassanak ki sót a nyitrai egyháznak.

A tatárjárás után új várat építettek benne, Szeged királyi várbirtok és a déli Tisza-vidék központja lett. Folytatódott várossá alakulása kézműiparának fejlődésével, építkezésekkel, a vásártartási jog elnyerésével. IV. Béla 1247-ben kelt adománylevele tanúsága szerint nemsokkal korábban Szeged a városi rangot is megkapta az uralkodótól.



Tóth Béla és Tóth Dávid: IV. Béla
(2010, Szeged, Széchenyi tér)


Az Anjou-királyok idején Szeged virágzó kereskedőváros, az erdélyi területek termékeit (só, fém, bor, építőanyagok) rajta keresztül szállítják, pénzverő kamarát létesítenek benne. A török terjeszkedés megindulásával megnőtt a katonai jelentősége is. A XV. század elején a várat és a várost megerősítették, Szeged a dél felé irányuló hadjáratok kiindulópontjává vált.

A Hunyadiak idején Szeged, mondhatni, az ország központja lett. Olyan országos jelentőségű események színterévé vált mint Mátyás és nagybátyja, Szilágyi Mihály találkozója, 1456-ban benne tartották az országgyűlést. Mátyás király több kiváltságot is adományozott a városnak: vámmentességet a vásárokra, szabad legeltetést a kun pusztákon, valamint engedélyezte a bor szállítását Kassára és Felvidékre. A 16. század közepére Szeged az ország egyik legnépesebb városa (7000 lakosával Budával, Pesttel, Kassával volt azonos népességű) és egyik szellemi központja. A korabeli magyar nyelvű kódexirodalom egyik legjelentősebb műhelye a premontrei apácák szegedi Szentlélek monostorában volt.



Az Alföld egyik legjelentősebb középkori műemléke
(Havi Boldogasszony-templom, Szeged)


1498-ban II. Ulászló szabad királyi várossá emelte Szegedet. Ez időtájt vált a város az Itáliába irányuló marhakereskedelem központjává és a szerémségi bor legfőbb szállítójává.

A török hódoltság idején Szeged közvetlenül a kincstárnak adózó szultáni birtok, azaz khász város lett és a szegedi szandzsák székhelye. A törökök a várat rendbe hozták és állandó őrséget állítottak fel benne. A város így, a szultáni birtok egyik központjaként, védettebb volt, mint más megszállt területek, aminek köszönhetően kulturális és gazdasági élete egészen 1552-ig nem hanyatlott.

1552-ben Tóth Mihály, volt szegedi bíró vezetésével egy az esélyekkel nem számoló, kudarcba fulladó hadjárat indult Szeged felmentésére. Miután a törökök megverték a felmentő sereget, a városon álltak bosszút, kirabolták, felgyújtották, sok lakóját megölték. A város lakosságának nagy része elmenekült, Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatra, Kolozsvárra költöztek a legtöbben. A 15 éves háború alatt a tatárok fosztogatása továbbpusztította a várost. Lakóinak száma ekkor már csak 1500 fő.




A vár török képe


1686-ban a császári csapatok felszabadították Szegedet, a vár osztrák kézbe került, és a délvidéki felszabadító műveletek központja lett.

A török hódoltságot követően németek, szerbek, bunyevácok, később, 1785-ben zsidók települtek Szegedre. A lakosság növekedése is hozzájárult, hogy a város újra éledni kezdett. 1719. május 21-én III. Károly ismét szabad királyi várossá emelte Szegedet. (Ezen a napon ünneplik a város lakói Szeged Napját.) A század elején ismét fellendül az állattenyésztése, amihez nagy kiterjedésű legelőket sikerül szereznie. Ebben az időben alapítják első gimnáziumát, a piaristák „kegyesoskoláját”, amely a Dél-Alföld egyik fő oktatási intézményévé és a városi színjátszás legelső műhelyévé vált (iskoladrámákat adtak elő benne).

A 18. század második felében rövid hanyatlás után ismét fejlődni kezdett Szeged. Virágzik a gazdasági élete, az állattenyésztés, a dohánytermesztés, a gabonakereskedelem, a hajózás és az ipar. 1793-ban a piaristák felsőfokú intézményt létesítenek benne kétéves főiskolai bölcsészeti képzéssel.

A századfordulóval megindultak a reformkori tervezések, újítások. „Szeged Széchényije”, Vedres István Szeged mérnökeként, majd főmérnökeként különféle közmunkákat javasolt és valósított meg: folyószabályozási, vízgazdálkodási terveket készített (megtervezte, többek között, a Duna-Tisza csatornát), és Vedresházán vízrendezéssel országos hírű mintagazdaságot hozott létre. Ezen kívül, kereskedelmi kikötőt és raktárt tervezett Szegednek, városházát, templomokat, házakat épített, a futóhomok megkötésére erdőt telepített. Jelentős volt Szeged reformkori tudományos és művészeti élete is, a városban alkotott, például, Dugonics András, ekkor kezdte meg tevékenységét Kelemen László színtársulata. Előadásaik már magyar nyelvűek voltak.

A szabadságharc idején Szeged egy időre az ország központja lett. 1949 júliusában a kormány és az országgyűlés benne tartotta üléseit, itt fogadták el a nemzetiségi és a zsidók egyenjogúsítására vonatkozó, már elkésett törvényjavaslatot.



Füzérpiac


A 19. század második felében nagy fejlődést jelentett Szeged számára is a vasút kiépítése, először a Pest-Szeged vonal, majd újabb vasútszakaszok, 1864-ben az Alföld-Fiume szakasz megnyitása. A Tisza szabályozásával, lecsapolásokkal átalakult a mezőgazdasága, a külterjes állattartást a növénytermesztés, gyümölcs- és szőlőtermesztés váltotta fel, a város körüli legelők helyén tanyavilág kezdett kialakulni.

A kiegyezés újabb lendületet adott Szeged gazdasági, szellemi fejlődésének. Gyárak, nyomdák, malmok létesültek, 1876-ban megrendezték az első országos ipari, termény- és állatkiállítást. Megkezdték a belváros kikövezést, több palota is épült ebben az időben.

1879 Szeged pusztulásának, a nagy árvíznek éve. A 186 napig víz borította városból mindössze 265 ház maradt meg.



Petrovics László: Szegedi árvíz 1879
(1881, Móra Ferenc Múzeum, Szeged)


1880-as években újjáépítik Szegedet Tisza Lajos királyi biztos vezetésével. A újjáépítési tervet, a körutas-sugárutas, egységes, szecessziós stílusú várost Lechner Lajos tervezte.

A század fordulójára a város újra él, Dél-Magyarország virágzó ipari, kereskedelmi, közlekedési központja. A szellemi élet ekkori jelentős eseményei: a negyvenezer kötetes Somogyi-könyvtár létrehozása (a könyveket Somogyi Károly esztergomi kanonok adományozta a városnak), majd a könyvtáron belül a múzeum megalapítása, amely később Móra Ferenc Múzeum néven vált önálló intézménnyé. Ekkor alakult meg a város tudományos és irodalmi egyesülete, a Dugonics Társaság, amelynek később olyan nagy emberek lettek tagjai mint Móra Ferenc, Juhász Gyula, Sík Sándor.

A trianoni békeszerződéssel Szeged határszéli város lett, és, az elcsatolt városok szerepét is átvéve, dél-alföldi központi szerepe továbbnövekedett. Kulturális szerepét emelte, hogy több felsőoktatási intézmény is megjelent ekkor benne (ideiglenesen Szegedre települt a kolozsvári egyetem, Haar Alfréd és Riesz Frigyes megalapították a nemzetközi hírnevet szerző matematikai iskolát, ezen kívül, Budapestről ideköltözött a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola). Ebben az időben szerzett tudományos világhírt a városnak Szent-Györgyi Albert, akinek munkásságát 1937-ben Nobel-díjjal tüntették ki. 1931-ben püspöki székhellyé tették meg a várost, a Fogadalmi templomot székesegyház rangjára emelték. Ugyanebben az évben első alkalommal került megrendezésre a Szabadtéri Játékokat, amely napjainkban is a város egyik legjelentősebb rendezvénye.

A második világháború utáni években Szegeden nehezebben indult újra az élet, mint más városokban. Fejlődését hátráltatta tanyaközségeinek leválasztása róla, a Jugoszláviával való feszült politikai viszony, valamint az ország akkori nehéziparra koncentráló gazdaságpolitikája (az elsősorban könnyűiparral bíró város ebből az iparosítási szakaszból kimaradt).

Szeged a 60-as évektől kezdett csak el jobban fejlődni, amikor határában szénhidrogénmezőt tártak fel. A fent nevezett hátráltató tényezők megszűntek ekkora. Az országos politika a vidéki, könnyűipari ágazatokat is támogatni kezdte; rendeződtek a viszonyok Jugoszláviával, aminek köszönhetően feléledt újra Szeged tranzit- és idegenforgalma. Ekkor alakították ki a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelést, amit azután az élelmiszeripar kibővítése követett. 1962-ben a város az egy időre elvesztett megyeszékhely szerepét is visszakapta.

FORRÁS

Magyarország városai 4. Szerk.: Dr. Karvalics László. Égisz Kiadó. Bp. 2006.

Szeged (Panoráma sorozat) Szegedi Kossuth Nyomda Kft., 2002. (Harmadik, jav. és bőv. kiadás)