Szeged Csongrád megye székhelye, a Tisza és Maros találkozásánál terül el. Nagyobb része a Tisza jobb partján, a kertváros jellegű újszegedi rész a folyó bal partján található. Előnyös fekvésének köszönhetően már az őskőkorban lakott terület volt, igaz csak átmenetileg, Kr. e. 4500 körül viszont a Körös kultúra népe e helyet választotta lakóhelyéül, s innentől fogva folyamatosan lakta a vidéket az ember. Neve a ’szeg’(kiszögellés) szót és a –d helynévképzőt rejti. A névadást a település földrajzi elhelyezkedése indokolta: a nagy ívben kanyarodó Tisza mellett épült ki a majdani város.


A Kr. e. 1. században római postaállomás és őrség állomásozott Szeged helyén, felügyelve a dalmáciai és pannóniai tartományok között vándorló só- és aranyszállítmány biztos útját. A honfoglaló magyarok gyakran jártak a környéken. Szeged a 13. században IV. Bélától kapott városi rangot, ekkor már állt kővára, melynek maradékát ma is láthatjuk a városközpontban.


A város hírét állattenyésztése és borkereskedelme alapozta meg a 15. században, jólétét pedig a Mátyás király által adományozott kiváltságok növelték. A rákövetkező században csapások sora érte a gazdag várost: a török fölgyújtotta, majd elfoglalta, később pestis járvány söpört végig rajta, 1596-ban tatár hadak pusztították. Az 1715. évi országgyűlés szabad királyi városnak nyilvánította Szegedet. A határozatot III. Károly 1719 május 21-én szentesítette, ma ekkor ünnepli a város Szeged napját.


Pár évvel később kezdték meg oktató és lelkipásztori tevékenységüket a piaristák, felvirágoztatva Szeged szellemi életét. Azonban nemcsak fejlődő tudományos élete miatt beszéltek ekkor Szegedről. Nagy port kavart az 1728-as boszorkányper, amely során 13 elítéltet és a város egykori főbíráját, mint boszorkánymestert égettek el a Tisza egyik félszigetén (ma Boszorkányszigetnek hívják az egykori tragédia színhelyét).


A reformkor vívmánya az 1829-ben megalakult belvárosi kaszinó, melynek Széchenyi István is vendége volt. 1845-ben megkezdődött a Tisza szegedi szakaszán is a gőzhajózás, 1854-ben indultak el az első szegedi vonatok. Ekkor népesült be gyors iramban a hatalmas szegedi tanyavilág, ahol megkezdődött a mái napig folytatott magas fokú szőlő- és gyümölcstermesztés.


1879. március 12-én természeti katasztrófa sújtotta a várost: az éjjeli órákban érkező árvíz Szeged 5723 házából 265-öt hagyott meg. Az újjáépítés Tisza Lajos kormánybiztos irányításával zajlott, a város Párizs, Bécs mintájára készült körutas szerkezete ezt követően épült ki. A szalámigyár és kenderszövőgyár megalakulása jelzi, hogy ekkoriban kezdte el fölváltani a kézművességet a gyáripar.


Szeged legfőbb nevezetessége, a Dóm két szakaszban készült el. 1913-ban kezdték meg a Fogadalmi templom építését, mely az első világháború miatt csak 1923-ban folytatódott. Ugyanebben az évben készült el Rerrich Béla tervei alapján a Dóm teret körülfogó Nemzeti Emlékcsarnok szoborcsoportnak helyet adó árkádsor is. 1921-ben kezdte el működését a Szegedi Tudományegyetem a Kolozsvárról átkerült egyetem jogutódjaként. Az intézmény diákja volt Radnóti Miklós és József Attila.


Szeged ma 175 ezer fős nagyváros, ahol kiemelkedő szerepe van a kultúrának és a tudásnak. A Magyar Tudományos Akadémia 23 tagja tevékenykedik itt, országos jelentőségű kutató munkát végez a dél-alföldi régió tudományos tevékenységét összefogó Szegedi Akadémiai Bizottság és az MTA Szegedi Biológiai Központja.


Az évente megrendezésre kerülő Borfesztivál és nyári Szabadtéri Játékok mellett számos izgalmas esemény várja művelődni, szórakozni vágyókat, és a mediterrán hangulatú belváros éttermeiben, kávézóiban sem csalódnak Szeged vendégei. Szegedet, ahol az évi napsütéses órák száma meghaladja a 2100-at, a Napfény városának hívják.