Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye, 1990 óta megyei jogú város. Az ország hetedik legnagyobb városa, több mint 116 000 lakossal. Területén már a kő- és bronzkorban is laktak; nevét 1209-ben említi először oklevél.



Történelmi áttekintés

1236-ban már temploma is van a településnek, innen kapta nevének második felét. A 14. század elejétől a Báthori család birtokolta csaknem 400 évig. A 15. század közepén körülbelül 400 lakója volt. A török hódoltság idején a várost sokan elhagyták, helyükre az 1600-as évek első felében hajdúkat telepítettek be, hajdúvárosi rangot szerez.

A 18. század elején a város a Károlyiaké lett, ők telepítették be az elmenekült lakosság helyett békés megyei és felvidéki evangélikus vallású szlovák jobbágyokkal. 1786-ban Nyíregyháza mezővárosi rangot nyert el; lakossága meghaladta a hétezret.

A 19. század első felében a lakosság pénzzel váltotta ki magát a földesúri terhek alól. Ettől kezdve rohamosan fejlődött; 1876-tól megyeszékhely. A város egyre inkább virágzásnak indult, új városháza és kórház épült, iskolák alapultak, a közeli Sóstón fürdő és vendéglő üzemelt.




A 19. század második felében Nyíregyháza tovább urbanizálódott: 1858-ban az épülő vasútvonal elérte a várost, rengeteg új épület épült – színház, távírda, posta- és pénzügyi palota –, majd elindult a villamosközlekedés is. Nyíregyházán született Benczúr Gyula (1844-1920) festőművész, Krúdy Gyula (1878-1935) író és Váczi Mihály (1924-1970) költő.

Nyíregyháza környékének jellegzetes településtípusa a bokortanya. Ezek a települések a 18. században keletkeztek, amikor a szlovák anyanyelvű tirpákok ide települtek. 10-15 (sőt néha 40-50) tanya alkot egy bokrot, amelynek a neve rendszerint első települése nevét őrzi.


Fotó: Fodor László