Kecskemét, Bács-Kiskun megye székhelye, Magyarország középső részén helyezkedik el közel azonos távolságra a Dunától és a Tiszától, félúton Budapest és Szeged között.
A területén talált első emberi nyom 5 ezer éves, állandó lakott hellyé viszont csak az időszámításunk előtti első évszázadtól vált, amikor szarmaták szállták meg.
Településeket először magyarok alakítottak ki a vidéken a honfoglalást követően. Ekkor apró falvak keletkeztek itt templomok körül, azonban a tatárok szinte teljesen elpusztítottak őket. A kunok betelepítése után részben újraéledő kis települések közül hamarosan kiemelkedett a fontos, Dél-Európába vivő kereskedelmi, és a Szentföldre vezető hadi utak kereszteződésében fekvő Kecskemét, ahol vásárokat kezdtek tartani és vámot szedni.
A 14. század második felére
Kecskemét mezővárossá fejlődött, amiről Nagy Lajos 1368-ban kelt oklevele tanúskodik, amelyben már oppidumként említik meg a települést. Lakói ebben az időben már a kereskedelem mellett, sőt túlnyomórészt külterjes állattartással, elsősorban marhatartással foglalkoztak a városhoz tartozó nagy kiterjedésű pusztákon.
A török hódoltság idején Kecskemét olyan szerencsés jogi helyzetbe került, hogy még fejlődni is tudott az ország nagy részére nehéz időket, sőt pusztulást hozó időkben: közvetlenül a budai pasának adózó, így annak védelmét élvező khász birtok lett. A város, védettségével magához vonzotta környék falvainak lakóit, akiknek a földjeit is magába olvasztotta ekkor, aminek köszönhetően az eddig is jelentős állattenyésztése tovább növekedett, fejlődött és messze földön híressé vált.
A 16. század második felében Kecskeméten is terjedni kezdett a protestantizmus, először a lutheri, majd a kálvini irányzat, a lakosság nagy része azonban megmaradt katolikusnak. Reformátorainak egyike volt az LV. zsoltárt nagy költészettel tolmácsoló Kecskeméti Végh Mihály. A város másik híres szülöttje, Kodály Zoltán az ő szövegére komponálta a Psalmus Hungaricus című kórusművét.
A tizenötéves háború, amelynek kecskeméti eseményei ihlették Mikszáth Beszélő köntös című kisregényét, a török kiűzésének, a hódoltság után zavaros időknek, Rákóczi szabadságharcának következményei nagyon megviselték a várost.
Újabb fejlődés a 18. század második felében, Mária Terézia uralkodása idején indult meg. Erre az időszakra esik a város nagy gazdasági átalakulásának kezdete is. A század végén ugyanis a város körüli puszták a túl sok legeltetéstől kezdtek elhomokosodni. Az állattenyésztés ezzel hanyatlani kezdett, és ez még csak egyik része volt a bajnak: a futóhomok terjedése is komolyan fenyegetni kezdte a város. A homokot erdőkkel, gyümölcs-, szőlőültetvényekkel kezdték megkötni, amivel az veszélyes elemet nem megfékezték, de a város megújuló gazdaságának fő alapjává, termőfölddé, „aranyhomokká” alakították. A 19. század végi alföldi, homoki szőlőtermelésen nagyot lendített hamarosan a filoxéravész, ami a hegyvidék szőlőit abban az időben megtámadta és szinte teljesen elpusztította. A város körül, a pusztai legelők helyén, ekkor kezdett kiépülni a tanyavilág.
A 20. század elejének kapitalizálódása már a szőlő-gyümölcs termelő Kecskeméten zajlott le. Az élelmiszeripar és a kereskedelem gyors fejlődésnek indult, amit parasztpolgárosodás kísért. A város gazdagodásának emlékét őrzik
központjának ezekben az években emelt szecessziós épületei, palotái.
A második világháború után átalakuló országban a város fontos közigazgatási szerephez jutott, 1950-ben Bács-Kiskun megye székhelyévé tették meg, ami város további fejlődésében az egyik legfőbb tényező volt. A 60-as években Kecskemétet is ipari várossá próbálták alakítani, azonban gazdasága alapvető agrárjellegét nem tudták megváltoztatni. Az ipari létesítmények is többnyire szorosan kapcsolódtak a mezőgazdasághoz, konzerv-, baromfifeldolgozó, gabonaipari és mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeket hoztak létre.
A mezőgazdaság az ebben az időben kibontakozó tudományos és felsőoktatási életben is az egyik fő tényezőt jelentette. Ekkor alakult meg a Zöldségtermesztési Kutatóintézet, az Erdészeti Kutató, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet telepe, valamint a mai Kertészeti Főiskolai Kar elődje, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum.
Kecskemét az így fejlődésnek indult kulturális életét, tudományos, művészeti, oktatási intézményeit igyekezett, és napjainkig igyekszik bővíteni, aminek köszönhetően a Duna-Tisza köze kulturális központjává vált. Az oktatásban nemzetközi hírre tett szert a zenepedagógusokat képző és, általában, a Kodály-életművét őrző és népszerűsítő Kodály Zoltán Zenepedagógiai intézet, valamint a Kodály-módszerrel oktató Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola. A város kulturális életét rangos fesztiválok, szakmai konferenciák, egyedülálló gyűjtemények is emelik.
Kecskemét jó gazdaságföldrajzi elhelyezkedéséhez a 20. század végén az M5-ös autópálya felépítése is hozzájárult, átadásával, 1998-ban a város bekapcsolódott Európa úthálózati rendszerébe. A város gazdasági fejlődését mutatják az újabban létesített, főleg élelmiszer feldolgozó, azon kívül, a szerelő-feldolgozó (nyomda-, cipő-, ruha- és gépipari) multinacionális vállaltokhoz tartozó üzemek, valamint a bevásárlóközpontok és új lakóparkok.
Kecskemét hazánk egyik legszebb városközpontjával büszkélkedhet, amely 1990 óta a nemzeti örökség része. Hét egymásba kapcsolódó tér - a Szabadság, Széchenyi, Kossuth, Kálvin, Katona József, Lestár, a Piaristák tere - és az őket környező utcák alkotják.
Egy közel 150 éves, egyszerű városháza lebontása, és a jelenlegi felépítése 1892-97 között történt. Az új középületet Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján építették meg, az ország fennállásának ezeréves évfordulójára.
A kecskeméti Luther-palota, a magyar szecessziós építészet egyik remeke, Mende Valér tervei alapján épült 1911-13 között, vagyis a szintén általa tervezett, a téren vele szemben álló és hasonló stílusú palotával, az Újkollégiummal (Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája) szinte egy időben. 
Az 1862-63 között emelt kecskeméti evangélikus templom épületét Ybl Miklós tervezte a késő romantika szellemében.
A református egyháznak a temploma mellett álló klasszikus stílusú tanépületét 8 év alatt, 1838-ra építették fel Hofrichter József tervei alapján.
A Kecskemét belvárosában álló szecessziós palota Mende Valér tervei alapján épült 1911 és -12 között a református egyház megrendelésére. 
Az 1996-ban felépült kecskeméti Katona József Könyvtárat Mátrai Péter és Major György építészek, belsőterét Batta Imre tervezeték. 
Mária Terézia 1752-es engedélyével 1774-1806 között épült meg a klasszicizáló, késő barokk stílusú Nagytemplom Oswald Gáspár piarista fráter tervei alapján. Az 1819. április 2-i tűzvész szinte teljesen elpusztította az eredeti tetőt és tornyot
A mára már az európai légi parádék legnagyobbjai közé tartozó kecskeméti repülőnapot idén az eddigieknél érdekesebbnek és látványosabbnak ígéri a résztvevő országok, kötelékrepülő sztárok megnövekedett száma és a repülőgéptípusok sokfélesége.
