A Hortobágyi puszta a Hajdúsági lösztábla peremétől a Tiszáig terjed. Az 1968-ban létrejött
Hortobágy község, a puszta közigazgatási központja,
Debrecentől 37 km-re a 33.-as út mellett található.
Az egykor erdős sztyepp ligetes tája a kőkorszaktól kezdve lakott volt. A Tisza áradásaitól megkímélt magasabban fekvő részeken az írásos emlékek szerint több mint ötven, közöttük 12 templomos település volt a tatárjárás (1241) előtti időkben. Az erdők irtással és az állatok legeltetésével nagyrészt eltűntek. Az így megváltozott természeti és klimatikus viszonyok nyomán a falvak lakossága elköltözhetett a tájról mert
1460-ban már pusztaként említik a Hortobágyot, mely szó nyelvünkben ebben az időben lakatlant jelentett. Az elnéptelenedett pusztákat birtokosaitól előbb zálogba, majd örökös birtokába veszi Debrecen. A hortobágyi pusztán
Debrecen városa, valamint a környező kisebb települések lakossága intenzív állattenyésztő kultúrát fejlesztett ki. A legelőn tartott állatokra a szilaj pásztorok vigyáztak. Az ízletes húsú magyar
szürkemarhák az európai piacok keresett árucikkei voltak. A szilaj pásztorok nemcsak a gulyákat és
méneseket őrizték, ők voltak a külországi vásárokba lábon elhajtott állatok fegyveres kísérői is.
A XIX. Században a Tisza-szabályozás, a lecsapolás következtében a pusztai talajt tavaszonként már nem borította el a megtermékenyítő folyami iszap. A talajvíz süllyedése a szikesedési folyamatot felgyorsította. A kialakult jellegzetes rövidfüvű legelőkön néhány évtizeden belül megfogyatkozott az élelem és megcsappant az állatok száma. Az 1891-ben megnyitott vasútvonal és az 1892-től rendszeressé váló hídivásárok jelentősen élénkítették Hortobágy gazdaságát, kereskedelmét.
Az emberi tevékenység hatására megváltozott természeti viszonyok ellenére a Hortobágy minden korszakából megőrzött értékeket.
Ezeket védi Magyarország első és legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja a Hortobágyi Nemzeti Park. A nemzeti parkot 1973-ban alapították 52 ezer hektáros területen, mely a bővítések következtében mára elérte a 82 ezer hektáros nagyságot. A hortobágyi pusztáknak a nemzeti parkba eső területe már a kezdetektől fogva jelentős nemzetközi elismerést élvezett,
1999. december elsején pedig elnyerte az UNESCO által adományozott, a „Világörökség része” megtisztelő címet is.
Fotó: Fodor László
Linkek
Hortobágy község honlapja
Geocaching Hortobágy
Kapcsolódó cikkek
Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont és Kézműves Udvar
A létesítmény számos lehetőséget kínál a nemzeti parkba érkező turisták számára.
Teljes körű információt kaphatnak a térség turisztikai programlehetőségeiről, szállás- és vendéglátóhelyeiről. A
kézműves udvarban megismerkedhetnek a vidékre jellemző kézműves mesterségekkel, és a mesterek termékeit és egyéb nemzeti parki termékeket megvásárolhatnak az ajándékboltban.
Hortobágyi Csárda
A Hortobágyi Nagycsárda a
Kilenclyukú híd lábánál több mint 300 éve fogadja a vendégeket.
Magyaros specialitásai mellett, a Hortobágyi Nemzeti Parkból származó
bio-minősítésű alapanyagokból készült ételkülönlegességei is öregbítik a csárda hírnevét.
Kilenclyukú híd Hortobágy
A Kilenclyukú híd,
Magyarország leghosszabb közúti kőhídja, mára a Hortobágy jelképévé vált. A pusztai állathajtás könnyebbítésére szolgált az a tervezői lelemény, amely a feljárókat szélesedőre tervezte...
Hortobágyi Madárpark
A hortobágyi Madárkórház által működtetett Madárpark legnagyobb látványossága a
Magyarországon egyedülálló nagyröpde, ahová a látogatók bemehetnek, és testközelből megtekinthetik az itt lakó ölyveket, sasokat és gólyákat.
Hortobágyi Pásztormúzeum
A Hortobágyi Pásztormúzeum
a XIX-XX. sz. fordulóján a Hortobágyra jellemző pásztoréletet mutatja be. A kiállítás élethű bábukkal, élőképekkel, vetítésekkel, hanganyagokkal hozza „megérinthető” közelségbe ezt a letűnt világot.
Hortobágyi Körszín
A
Hortobágyi Körszín kiállításán megtekinthetők a szíjgyártó-, a szűr- és subakészítő-, és más, a térségre jellemző kézműves mesterségek korhűen berendezett műhelyei.
A Hortobágyi Körszín kiállításán megtekinthetők a szíjgyártó-, a szűr- és subakészítő-, és más, a térségre jellemző kézműves mesterségek korhűen berendezett műhelyei.
