Kalocsai népviselet

Kevesen tudják, hogy a legismertebb alföldi népviselet, a kalocsai, színekben gazdag, virágmotívumokkal dús díszítése egészen újkeletű jelenség. Kalocsán a múlt században még egyszerű kékfestő ruhát viseltek. A századfordulón kezd el megjelenni az ingujjakon sötétkék és fekete hímzés, a pruszlikokon fehér, majd egyre színesebb virág minta.


Az 1930-as években indult meg a színesedés, a piros, zöld, sárga, lila használata az egyre bonyolódó hímzésmintákon, s született meg az „igazi” kalocsai hímzés. A terebélyes rakott szoknyák kékje, zöldje alá több alsó szoknyát öltöttek a nők, s fehér csipkével szegélyezett kötényt kötöttek derekukra. A tarka harisnyához színes papucs dukált. A fiatal lányok rózsaszín vagy világoskék csokros szalaggal övezték felkötött hajukat, az asszonyok hímzett, fehér vászon főkötőt viseltek.

• További képek és zenehallgatás a következő linken: http://zsikazsu.atw.hu/viselet/kalocsai.htm

• (A zene Internet Explorer böngészővel nem biztos, hogy működik, ám Firefox-al igen.)

Bugaci pásztorviselet


A bugaci pásztorviselet szinte mai napig sok régies elemet őriz. A bugaci pásztor ruházata magas tetejű, süveg formájú karimás kalapból, bő fehér gatyából és ingből, ezüst gombokkal ékesített lajbiból (mellény) valamint a fölé öltött subából áll.


A suba palástszerű, bokáig érő ruha, mely a hosszúfürtű magyar juh bőréből, szőréből készül.


A szegényebb pásztorok kabátféle felsőruhája, a szűr anyaga posztó. A szűrt és a ködmönt, e derékba szabott juhszőrből készített kabátfélét – díszítik is. A ködmön szélére varrt irharétegre színes fonállal hímzett virágok kerülnek.



Hortobágyi pásztorviselet


A Hortobágy pásztorainak viselete több vonatkozásban eltér a bugacitól. Nagy karimájú kalapjuk, melyet állandóan zsíroznak lepergeti a vizet, ellenáll az esőnek. A kalap mellé bal oldalra tűzik a pásztor rangját jelző madártollat: túzok, gém, daru vagy kócsag tollát (ez utóbbi utal a legmagasabb rangra).


Az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom egyes lovascsapatainak kék öltözetére hajaz a múlt század közepétől megjelenő kék színű csikós ing és gatya. A juhászok ruhatárához két fehér, vászonból vagy gyolcsból varrt, gatya és két zsíros tartozott. A hamuval és faggyúval átitatott gatya nemcsak a víz ellen nyújtott védelmet, hanem a tetveket, bolhákat is távol tartotta. Ezt a ruhadarabot csak piszkos munkákhoz, nyíráshoz vették fel.


Általában juhbőrből készítették a mellest és a lajbit, melyek elölgombolós változata dívott. A hat bőrből varrt egyszerű bunda és a nyakatlan szűr védte a pásztorokat a zord időtől.



Tiszántúli népviselet


A Tiszántúl északi és középső részén található városoknak és falvaknak Debrecen mutatott példát a ruházkodásban. A lányok egy ágba font haját széles szalag, fejüket párta, nyakukat gyöngysor díszítette, az asszonyok kendőt borítottak fejükre. A nők lajbija és szoknyája fekete vagy sötétkék anyagból készült, téli kisbundájuk bőrét barnára cserezte a varga és selyemmel vagy szironnyal (színes bőrszalag) varrta ki.


A nők lábbelije a nagyon finom anyagú szattyánbőrből, vagyis kordovánból készült, de a cipő viselete is hamar megjelent. A férfiak magas tetejű, kupeces kalapot, gyapot gatyát és inget, ezüst- vagy óngombokkal ékesített mellényt és kordován csizmát hordtak, amely sarkára hegyes vagy gombos sarkantyút erősítettek.



Bodrogközi népviselet


A Bodrogköz vizekkel körülbástyázott, zárt területén egyszerű, dísztelennek mondható viseletben jártak. A lányok gyolcsból készült ingválluk fölött színes anyagból varrt kabátkát hordtak, mely fölé kendőt kötöttek, öt-hat keményített alsószoknyájuk fölé kasmír selyemszoknyát húztak. A legények öltözetét a gombos derékszíjról sarkukig lógó színes szalagok, rojtok tették különlegessé.