A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó szegedi Fehér-tó hazánk legelső és jelenleg is a Dél-Alföld egyik legjelentősebb madárrezervátuma. Felfedezője és első jelentős kutatója, Beretzk Péter orvos, ornitológus kezdeményezésére kapta meg egy része 1936-ban a helyi, 1939-ben az országos jelentőségű védettséget.

Érdekessége, hogy a védetté nyilvánításának idejétől, a 1930-as évektől változott át egy egészen más vizű, növényzetű tóvá, madarai ezért részben elhagyták, viszont más, új madarak jöttek a helyükbe. Ekkor alakították ugyanis mesterséges halastórendszerré, és kezdték a Tiszából táplálni a korábbi szikes tavat, aminek következtében az eredetileg sósvizű tó édesvizivé vált. A korábbi, természetes állapotában az alján lerakódó szürkés-fehér karbonát-mésziszaptól fehér színű szikes tó így ma már csak névben fehér, és szélét az édesvizet szerető nád nőtte be.

A tó átalakulásával elmaradt tőle a gólyatöcs, gulipán, székicsér és széki lile, helyükbe viszont megjelent sokféle gém: nagy kócsagok, batlák, bakcsók, üstökösgémek és kis kócsagok kezdtek fészkelni nádasaiban.



A XI-es tóegység Korom-szigetén sirályok sokasága telepedett meg, dankasirály, küszvágó csér és, egészen meglepő módon, a mediterrán vidéket kedvelő szerecsensirály.



A Tiszát követő vonuló madarak is meglátogatják tavasszal és ősszel a Fehér-tót, limikólák, réce-félék és darvak több tízezres számban pihennek meg nála olyankor.



A gyerekeket, felnőtteket, amatőr madarászokat vagy csak egyszerűen kíváncsi turistákat a Kiskunsági Nemzeti Park és a Magyar Madártani Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportjának ornitológiai tábora várják Fehér-tavi madarász programjaikkal. Akinek pedig önállóbban van kedve a Fehér-tóval ismerkedni, járja végig a nemzeti park Sirály tanösvényét, ahol táblák mutatják be a tó történetét és madárvilágát.